Strony

2016. augusztus 8., hétfő

Kezdés

Mindenkit köszöntök a blogomon!^^ Ez a kis bejegyzés csak egy ízelítőt fog adni, ez mindössze egy kiragadott részlet az egyik részből, de hamarosan fel fog kerülni az első rész is. Bízom benne elnyeri majd a többségeteket a fanfiction. Ha Scream rajongó vagy - akár nem - maradj velem és lépj be a megkéseltek köreibe!:)
Jó olvasást!



Felé nézek, de ő nem néz vissza rám. Méterekre van tőlem, mégis egymás mellett fekszünk.  Még így is olyan gyönyörű. Fekete szűk farmerja és szürke haspólója most még jobban rátapadnak a víz miatt. Dús barna hajára még vizesen és teljesen laposan féltékenyek lehetnek a lányok. Főleg, hogy egyáltalán nincs is benne póthaj.
Én is meglepődtem, az első pillanattól úgy hittem legalább két kiló lóg a valódi haján. Ki is nevetett érte. Ő sosem volt olyan mű lány. A szempillái sosem voltak kispirálozva, az is magától volt elképesztően hosszú és dús. Ő a ricinusolajra esküszik, nekem viszont meggyőződésem, hogy a génjeinek köszönheti.
Egyedül a tusvonalért rajongott. Azt sem szerette a fénylik a nőre. Tus és púder. Semmi más. Néha kifestette magát. Mondjuk amikor azon a förtelmes versenyen indult, ami szerintem ostobaság, neki mégis sokat jelentett.
Szemhéja nem fedi le a szemgolyóját. Szép kék szeme mostanra inkább egy szürkés árnyalatot vett fel. Ajkait kisebb rés választja el egymástól. Szeme a csillagos ég felé mered, de már nem lát semmit. Olyan csalódott az arca.
Bal szeme körül lila monokli csúfítja el csodálatos arcát. Annyira egzotikus külseje volt. És nem csak a bőre színe miatt, ami teljesen szét van ázva.
Nem állok még rá készen, hogy múlt időben beszéljek róla.
A kék és a piros fények bántják a szemem, azonban örülök is neki, másképp nem tudnám látni a szerelmem ebben a sötétben.
Legalább őt nem szégyenítette meg egy  szúrással.
Egyszerre kezdenek el mindet tolni. A különbség csak annyi, hogy engem a mentőbe, őt pedig a halottaskocsiba.